Háromszor 21 nap - hálanapok

Az elmúlt két hónapban hálanapokat tartottam. Nem csak magamban, hanem napról napra hálát adtam valamiért, ami az életembe volt, van és majd ami lesz. Igen a jövőt a jelennel teremtjük. 

Azért is tartottam nyilvánosan, hogy ha csak egy-egy bejegyzésem, szavam vagy mondatom segít "valakinek" - természetesem saját magamon kívül - akkor már útjára indítottam valamit. 

Az ember nem fejlődik folyamatosan, hanem van egy fölemelkedő szakasz, amelyben még nincs meg a tudás, de megvan az intuíció és a tehetség, meg a szorgalom. És amikor megjön a tudás, inkább csak rácsodálkozik a saját korábbi teljesítményére.

Jankovics Marcell

Minden területen próbáltam feldolgozni a lelki dolgokat és útjára engedni a negatív berögződéseket és "kódokat". Ebben nem lehet segíteni, csak mintát adni, mert mindenkinek saját maga kell feldolgozza és megoldja az életében megjelenő eseményeket, embereket és dolgokat. 

Semmi sem véletlen... - nem, nem az, mert megterveztük a tanulásunk útját.

Ide születtem, itt van dolgom...

Hálás vagyok a családomért, az iskolákért és minden olyan kikapcsolódásért, ami segítette a fejlődésem. Lehet csúfoltak, vagy csak nem vettek észre, de mégis mindig ott voltam mint egy kitöltő energia, akire lehetett "alapozni". 

A családom ugyanis megtanította, hogy milyen "értékrendet" kövessek. A múltat becsülöm és amit kell átörökítek, átadom. A sémákat is megkaptam, amiket kisebb- nagyobb sikerrel próbáltam és próbálom átlépni, megoldani. 

Az iskolákban megtanították, hogy nem feltétlen a "tudásod" osztályozzák, hanem "hogyan adod elő magad". (Eleinte a család, vallás és öltözködés is mérvadó volt. - Na, de manapság is sok ilyet hallani...) 

Óvodában ért baleset miatt, 8 évig gyógyszert kellett szednem, amit persze nem tudtak az általános iskolában. Így ott több olyan "megkülönböztetést" kaptam, ami miatt csúfoltak, piszkáltak. Hát mit mondjak olyan volt, mintha nem is nekem mondták volna. - És valóban...az élet már visszaigazolta. 

Hogyan hatott ez rám?.......nem beszéltem róla. Senkivel, csak nagyobb koromban édesanyámmal. Viszont kialakítottam az én kis világom...sok megérzésem volt, de arról sem beszéltem. Elkezdtem olyan dolgokat, ami alkotás. Rajzolás, kézimunka és a háztartásban segíteni. Nagymamámnál sokat voltam, mert a szüleim dolgoztak és ott vártam meg őket. 

Középiskolában hirtelen "stréber" lettem - na jó, nem. Ott viszont nem volt meg a skatulya, amibe beletettek. Felpörögtem, elkezdtem táncolni és kinyílt a világ. A kis világomból ki akartam lépni, így 1985-ben elkezdtem a néptáncot.  

Újabb megvilágításba került számomra az érték. Egyre jobban érdekelt a "nagy világ". Külföldi utazások és turnék kezdték el betölteni a szabadidőmet. 

Munkahely és iskola ez jellemezte párhuzamban az életem, de mellette megmaradt a tánc, az utazás. Viszont az egészséges kíváncsiságom elindított táncon kívül is a felfedezésre. Rengeteget kerékpároztam a tánc mellett így volt kondim, hogy elinduljak túrákra, hegymászásokra ahol a korlátaim tudtam feszegetni. Feszegettem elég rendesen...

....azért van még pár dolog ami benne van a bakancslistámba. 

Most egyre többet figyelek fel a véletlenekre... - ...eljutok olyan helyekre, ahova már régóta vágytam. 

Elcsépeltnek hangozhat, de szerintem "Örök" mondás: Élményeket gyűjts és ne tárgyakat!

Az utam eddig sem volt egyszerű, de minden megszépül, ha látjuk az összefüggéseket. Minden egyes álom, kívánság meg tud valósulni, ha figyelünk a "jelekre és az intuícióinkra". A hálaadások egyik fő pozitív hatása, hogy a jelenben tudsz lenni és figyeled az eseményeket magad körül. 

Ha hálás leszel azoknak, akik bántanak észre fogod venni, hogy Te többre vagy képes és be is bizonyítod. Amikor hálát adsz érte, akkor pedig rájössz, hogy nem neked szólt. "Uralod, ha elengeded..." - és még azok is elmennek a környezetedből, akik bántottak. ( A bántás nem feltétlen fizikai, lelki is lehet. Pl.: sértegetés, csúfolás, pletyka stb.) Azért nem ilyen egyszerű, mint itt leírva. Sokszor járod meg lelkileg a "poklot", vagy legalábbis azt hiszed. És sírsz...

Sírj is, mert az felold dolgokat. Régen cikinek tartottam a sírást és ha elérzékenyültem egy filmen takartam vagy elbújtam, hogy ne lássák. Most már nem érdekel...sírok, zokogok, mert kell a lelkemnek. Igaz szép vörösek lesznek a szemeim, de kit érdekel. - Van lelkem és annak is kell feltöltődés. 

A sok negatív kódot felcseréltem pozitívokra. ( Pl: nem vagy rá képes, mit képzel ez magáról, na persze pont neked sikerül....) Sorolhatnám, de szerintem ilyen visszahúzó kódokat mindenki kap, kapott az élete során. Általában olyanok fogalmaznak így, akik nem mernek átlépni a komfort zónájukon. 

Én átléptem többször és amíg engedik, még sokat átfogom. Megtanultam a képes vagyok rá, megcsinálom, kibírom, van még benned erő, hajrá és EZ AZ érzéseket. Szóval megcsináltam...

Hálás vagyok az égieknek, hogy mindig mindenben segítettek, hogy a sok- sok stressz és baj ellenére is az legyek, aki vagyok!

Soha nem a kényelem szüli a sikert, vagy az, ha mindig a komfortzónánkban maradunk.

Oravecz Nóra

Igen a nászúton is nem a kényelmes megoldást választottuk. Loro park helyett, a nyílt vízen kerestük meg a teknősöket, delfineket. Volt komfort zóna feszegetés...- de felejthetetlen élmény! 

Szóval ki kell lépni a komfort zónánkból, minél többet, mert az adja az élményt!

Az eddigi életem is rögös volt, de nem bánom. Nem cserélnék senkivel...- várom a folytatást...

Hajrá, meg tudod csinálni! - TE IS!