Elengedés...

...nem könnyű - dolgozni kell rajta!

Engedtem már el mindent, amit egy életben szinte mindenkinek meg kell tapasztaljon. Csalódások szerelemben, barátságban. Veszteségek családban, munkában és megbecsülésben. 

Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.                                          Buddha

 

Mit kell elengedni? - ami megbetegít. Sajnos minden megtud betegíteni, ha nincs feldolgozva.

Mindenki életében vannak, stresszek, tragédiák. A "próbáljak meg stresszmentesen élni" mondat egy orvos javaslata volt. Mikor visszakérdeztem: azt hogy kell? A válasz nagyon egyszerű volt: Ő se tudja, de ez lenne a megoldás a problémákra.

Hát elkezdtem dolgozni a saját gondolataimon. A berögzült sémákat feloldani vagy becserélni a számomra megfelelővel. A gyógyulás csak úgy indul el a lélekben és később a testen. Lélekben lehet évekig ostorozzuk magunkat, ami előbb-utóbb testi tünetekben jelentkezik. Amikor már a betegség megjelent, akkor a lélek már régóta szenvedett. 

De ne csak rébuszokban írjam le, hogy hogyan indítja el a sok-sok séma a történéseket. 

"Sosincs itt, amikor szükség lenne rá" - ismerősen hangzik ugye? Nekem konkrétan egy "barátnál" is mindig az eszembe jutott - szerintem nem véletlen, hogy ez a valaki el is távolodott, mert nem volt igazi barát. 

De legutóbb egy orvosnál jött fel ez a gondolatom. Már nem is tartozom oda. Miért is jött ez a gondolat, mert már hallottam. Édesanyám is mondogatta, ha valaki csak ígérgetett és aztán mégsem lehetett rá számítani. A családunk, környezetünk sémáit automatikusan felvesszük. Ha figyelünk akkor meg is tudjuk változtatni. 

Hogyan? Először is fel kell ismerni!

Nézzük röviden a saját esetem. Édesanyám halála után (majdnem egy évre) szeptemberben nem ismerték fel a tüdőgyulladásom. Lábon kihordtam. - Tüdő betegsége = gyász.

Decemberre eléggé leromlott a tüdő kapacitásom. Kaptam asztmára spray-t. Kicsit feljavított, de éreztem én nem vagyok asztmás. Februárban ismét visszaestem, mert a családban megint történt egy sokk - meghalt a párom nagypapája. Újra kezdhettem a gyógyulási folyamatot. Már nagyon jól haladtam, hogy nem is kellett állandóan a spray. Örültem is neki, mert kezdett elmenni a hangom tőle. Szeptemberben meglátogattam a doktornőt, aki lecserélte egy gyengébbre. Már szaglásom sem volt. Jött a nászút. Hurrá óceán! A sós víz és levegő segített, egy hónapig nem használtam a spray-t. Igen ám, de az élet nagy rendező. Mikor hazaértünk, kiderült a nővérem került kórházba. Puff neki újra kellett fújnom. Aztán kezdtem fejtegetni a dolgokat... Nem bírom a befújókat, mert elviszi a hangom egy idő után. Akkor nem is a tüdőmmel van a baj. Egy röntgen után kiderült a tüdő rendben, de akkor mit köhögök fel és miért nincs szaglásom? Az idén 2020 március 4-én megműtöttek orrpolipokkal. Aztán hopp...megjelent a vírus. Na de hagyjuk, nincs stressz, hanem megoldjuk! Ki kell lépni a helyzetből...

Mi volt, ami kiváltotta nálam az állandó visszaesést? A stressz, veszteség és tehetetlenség. A tehetetlenség, mikor tudsz vagy érzel valamit, de nem tudsz tenni ellene. Így volt ez a kórházaknál is. A rémület vagy birtokféltés lelki kivetülése. (Biologika)

És akkor, most hogyan tovább? Fel kell oldani - el kell engedni! Ki kell mondani...

Én most tanulom a kimondásokat - minden téren :) 

Sokat hallgattam a "biologikát" és nagyon sok mindenre választ adott. A fűben-fában orvosság és a nép gyógyászattal megint egyre jobban és jobban vagyok. És ezt nap, mint nap mondogatom is magamnak. Mert mondogatni kell, hogy átkódoljam magam. 

Vannak tehát felvett sémák, amelyek nem a fejlődésünket szolgálják. 

Sorolhatnék még az önbecsüléstől kezdve a mások által ránk ruházott kijelentések, vagy gondolatokból adott sémákat. Fel kell ismerni, meg kell változtatni, ha lehet mert elindíthat bennünk egy folyamatot, ami betegséget okozhat. 

Ha nem ismerjük fel a sémánkat, akkor figyeljünk a testünk jelzéseire. Visszavezethető, hogy mit akarunk magunkba temetni illetve elnyomni. Ha nyakon csípjük a problémát, akkor nem fog sokáig nyomasztani bennünket. 

Mindenki más sémát vesz fel és dolgozza át az életére. Amikor már tudjuk és elfogadjuk a helyünket a családban, még akkor is tudat alatt megvannak azok a berögzült sablonok, amiket meg akartunk tanulni, hogy a fejlődésünket szolgálja. Sokszor generációkon keresztül cipelünk olyan dolgokat, amit ha megoldunk felszabadulunk. 

Három megoldás van minden problémára: elfogadni, változtatni, vagy elengedni. Ha nem tudod elfogadni, változtass. Ha nem tudsz rajta változtatni, akkor engedd el.