Változni és változtatni nem merészség hanem elfogadás

"Döntéseinket úgy hozzuk, hogy a bennünk élő békevágyra hallgatunk. Nincs jó vagy rossz viselkedés. Az egyetlen érvényes döntés a félelem és a szeretet közötti választás.                              (Gerald G. Jampolsky)

Az életünk folyamatos velejárója a változás.

Sokan azt hiszik, hogy a változás csak rossz lehet....

Miért?

A társadalmunk elindította a lavinát, mert az emberek létbizonytalanságban tartásával szinte minden ember retteg a változástól.

Gondoljunk bele csak egy kicsit. A fizikai világban sokszor hangzik el az a mondat, hogy: "Az a biztos, hogy megszületünk és meghalunk"

A fizikai létben igen, de aki már érzékeli a lelki és szellemi szintet az tudja, hogy ez a földi világba való be és kilépésünk.

Sokszor a múltban nosztalgiázva elhangzik, hogy régen minden "biztos" vagy "biztonságos" volt.

Ha ez így lenne még most is az lenne. Tehát tényleg nincs olyan, ami ne változna.

Minden téren a változás hozza a megújulást. Nézzük csak a természetet!

Minden évszak folyamatosan váltja egymást és formálja körülöttünk a VILÁGOT!

Két egyforma tavasz sincs, mert minden egyes évben más lesz az időjárás, más lesz a természet és folyamatosan fejlődik, növekedik minden. Ez így van velünk is. Nem tudjuk az időt megállítani.

Ha ezt a folyamatos változást érzékeljük, elfogadjuk és csodáljuk, akkor miért nem vesszük észre, hogy a VÁLTOZÁS jó!

Kiszámíthatóságot vár mindenki...- Tényleg jó az?

A spirituális fejlődés egy belső folyamat. Mindenki meg tudja élni, de sokan tévúton járnak, mert keverik a fogalmat. Azt hiszik, hogy "hókusz-pókusz" és csak az spirituális, aki tud valamilyen formában előrelátni, jósolni. (kártyából, tenyérből, számokból vagy csillagokból)

Spirituális az aki, a tudatosságot válassza. Figyel a belső világára (érzelmek) és megtalálja életcélját a fejlődést. Környezetét érzékelve és figyelve úgy él, hogy szavai és a tettei is pozitívak. Megtalálja azt az utat, hogy ha rosszabb napjai is vannak, az útra vissza tudjon találni. Gondolatai és tettei olyanok legyenek, hogy azok másokat is szolgáljanak.

A spiritualitás nem azt jelenti, hogy nem lehet hibázni, és nem kell tökéletesnek lenni sem. Azért vagyunk az élet nevű iskolában, hogy tanuljunk és fejlődjünk. A fejlődési szinteken sok-sok akadály van, ahol konfliktusokat és hibákat halmozhatunk fel. Sokkal jobb, ha ezeket felvállaljuk, mintha a "tökéletesség" illúziójában ringatjuk magunkat.

Ha tervezni akarunk és biztosra menni, akkor az egyetlen útja annak csakis a saját fejünkben létezik.

Tervezni > akarni > kérni > elengedni a megvalósulás felé.

Ha ezt megtesszük, nem lesz kétségbeesés, ha valami másként sikerül.

Újratervezés még a GPS-en is van... Így jobb, ha hagyjuk, hogy életünkben is megtörténjenek a váratlan dolgok és csodák!

Az elengedés nem is olyan könnyű...- hányszor hallom, sőt régebben még én is becsaptam magam is azzal, hogy: "én már elengedtem"

Akkor engedtük el, ha nem is jár a gondolatunk arra. Ha állandóan vissza-visszatér gondolati szinten is az nem elengedés, csak lazítás az akarom szálon.

Nem kell mindent előre tudni és látni, mert csak összezavar bennünket!

A legjobb, ha elfogadunk! Lesz, ami lesz! - és hiszünk benne, hogy mindig csak a nekünk legjobb történhet!

Ha átadjuk a dolgokat a "felsőbb vezetésnek", vagy vannak akik úgy mondják az "égnek"- akkor érdemes a jelekre és gondolatainkra figyelni, mert útmutatást adnak.

Aki spirituálisan elfogad > az élete nem könnyebb lesz, hanem egyszerűbb. Nem fut plusz köröket, halad - elfogad és fejlődik.

Mivel folyamatosan fejlődünk, így sosem lesz az, hogy nem éri meg várni. Mindig változik minden, így mi is... Hagyjuk megérni a gyümölcsöt, nem kell erőltetni semmit!

Persze itt az idő, ami sokakat zavar. Kifutunk az időből?

Az idő relatív. Láttunk már sok csodát, ne higgyünk a visszafogó dolgokban. Azért, mert nem szoktunk meg egy-két dolgot attól még lehetnek azok is jó dolgok, még ha a mai világban nem "normális" jelzővel is illetik.

Biztosan mindenki hallotta már azt is, hogy mindennek eljön az ideje.

Így van! Ha megértünk rá, megkapjuk!

Vannak, akik nem veszik észre, hogy a görcsös "akarom" hozza el neki az időhúzást. Velem is, de gondolom mással is megesett már, hogy ha valamiről lemondunk, akkor kapjuk meg! Olyankor jön a sok - "miért?

Miért most? Eddig miért nem? Mit hibáztam?

A válasz nagyon egyszerű, mert görcsösen "akartam". Nem én - az ego!

A lélek elfogad, az ego akar.

A másik kedvencem a "mi van, ha kifutok az időből".

Ha - ha - ha...a sok-sok Ha.

Feltételezés és megvalósítás. Ha már elképzeled és kimondod, akkor hidd el azt is megvalósítod, hogy tényleg kifutsz...

Minden rajtunk múlik és a gondolatainkon.

Tudomásul kell venni, hogy egy olyan képi nyelv tulajdonosai vagyunk, amivel a teremtés hihetetlenül gyorsan megvalósítható. Mégis mitől ilyen pesszimista és negatív a többség magyar ember?

A válasz nagyon egyszerű: megtanították Őket "rosszul" fogalmazni és ez által azt is teremtik. Sokkal egyszerűbb anyanyelvű emberek is pozitívan tudnak fogalmazni. Tanuljuk vissza az anyanyelvünk használatát, ha már ilyen logikus és sok-sok kifejezés és árnyalás is van a szavainkban.

Fordítsd meg a gondolkodásod és ne hagyd, hogy letérítsenek a pozitív teremtő utadról.

Feladat: Ismerd meg a lelked útját! Mit súg a szíved? Próbáld meg kizárni a felépített egódat!

Tanuld meg megfogalmazni álmaid ...képzeld el, és tegyél mellé időpontot is. Hidd el, hogy megvalósul, de ne akard!

Jó utat és csodás teremtéseket!