Álmok - célok

"Hallgass a szívedre"

Mindenki életében vannak álmok, de sokan csak álmodoznak és nem tesznek érte!

Amikor egy álom, vágy megfogalmazódik bennünk és a gondolatainkkal meg is jelentetjük a képet, akkor lehet kapaszkodni, mert elindul a megvalósítás felé. - Sosem szabad, elhessegetni vagy hitetlenkedni, mert akkor nem fog megvalósulni. 

Édesanyám sosem mondta, ha valamit kimondtam, hogy mit szeretnék... - ...ne álmodozz!

Sokszor csak egy-egy utazásra vagy  a filmek nézése közben, csak megjegyeztem "ide még eljutok" vagy "egyszer még úszom delfinnel" - megjegyzéseimre egyszerűen csak annyi válasz jött: "Így legyen!"

Az utazást már gyerekkorunkban megszerettette velünk. Sokszor mentünk "világot látni" vele, fürdőhelyek, nevezetes dolgok, állatkertek, cirkusz és színház minden, ami csak érdekelhet egy gyereket. 

Sosem voltunk gazdagok, de az utazáshoz nem is az kell mondogatta állandóan. Ezeket szinte mindig elmondta:

• Addig menj, míg tudsz menni!
• Az utazás nem pénz, hanem bátorság kérdése!
• Élményeket gyűjts, láss és tapasztalj!
• Én sosem fogom mondani neked, hogy ne menj...

Sok helyen jártam a néptánc által is, de rengeteg olyan lehetőség is adódott, ahol a korlátokat tudtam "feszegetni". Sokan sokszor vagy azt mondták, mert nekem könnyű, vagy azt - ezt én is meg tudom csinálni... - na persze, egyik sem volt valós alapja.

Ahová el kell jutni, oda el fogsz jutni!!!

Ha az utadra kerülsz és figyelsz a gondolataidra, rájössz, hogy minden álmod meg tud valósulni...minden kimondott mondat, gondolat egyszer csak valóság lesz.

Nézzünk pár megvalósult álmot... csak röviden. 

Általános iskolában a kreativitás mellett mindig is mozgásban voltam. Tanultam szerb-horvátot, hogy megérthessem a nagyszüleim, miről beszélgetnek. Kicsit más volt, mint ahogy Ők beszéltek rácul, de azért már megértettem. Csereüdültetésként indultam el először "egyedül" világot látni. Előbb láttam a tengert, mint a Balatont. Mikor ez a mondat elhagyta a számat, rá egy évre a Balatonon táboroztam. És csak úgy történnek a dolgok.... - ugye, hogy nem?

Nem hiszek a véletlenekben. Elkezdtem táncolni, de közben a kezembe akadt egy Velence-i képeslap, amit a nagybátyámék hoztak...- de jó lenne látni - gondoltam. 2 évre rá a tánccsoport 1 hónapos turnéra indult Franciaországba, természetesen Velence érintésével....A tánccal nagyon sok szokást és nemzetet tudtam megismerni. Az egészséges kíváncsiság azért tovább indított, már nem csak a táncos utak, hanem egyéb utakra is elmentem, egyedül vagy társasággal is.

Lehetséges, hogy egy szép könyv is lehetne a megismerésről...a különböző úti célok és túrák alatt szerzett tapasztalatokról... - de még gyűjtök.

Ami miatt nekifogtam leírni, az az volt, hogy segítséget adjak olyanoknak, akik nem hisznek az álmokban.

2017-ben gyökeresen megváltozott az életem. Édesanyám is elvette a Jó Isten - de már látom, hogy nem véletlen... 

Nagyon jó kapcsolatunk volt, mindent megbeszéltünk - sokat mondogatta, hogy Ő engem nem akar visszatartani, maximum itthon vár reám. Azt is mondta, hogy sajnos Ő már nem tud nekem lakodalmat csinálni, igaz még nem is volt akkor kivel, de megjegyezte - mikor bármit csináltam, akár a házon is javítottam valamit, hogy már ezt is magadnak csinálod... - érdekes visszagondolni, mintha Ő már tudta volna mi fog következni. 

Innentől - minden felgyorsult - minden régebbi álmom is megvalósult...

Kaptam magam mellé egy társat, aki mint kiderült anyummal meg is beszélte, hogy amit nekem mesélt álom (viseletben lakodalom) azt velem képzelte el... - de persze, ezt nekem nem mondta.

2018. június 23-án megkérte a kezem Egerben a fesztivál színpadon. Nyáron közösen ellátogattunk Erdélybe Szentkirályra, ahol a vendéglátónk Piroska néni is nagyon megörült, mert évek óta mondogatta nekem, hogy vakok ezek a fiúk. Mikor megismerte Jocót és a történetünk, akkor rögtön rávágta: "Te lány, biztosan mondtad te is annak idején, hogy a tiéd még meg sem született..." - kikerekedett szemmel ránéztem és mondtam: tényleg! 

És jöttek a meglepetések: decemberben 4 perc alatt eldőlt, hogy "Bácskai Lakodalom" keretében szervezünk lakodalmat. Letisztultak a kapcsolataink - a támogató emberek maradtak meg körülöttünk. Bár én mindig mondogattam, hogy ez lehet meg se adatik, hanem majd titokban megyek férjhez... - hát ez is bejött, mert a születésnapomon a párom megszervezte, hogy meglegyen a polgári esküvő. Ennyi "véletlent"!

Két barátunk volt a tanú. Eszter barátnőm személyében jött a következő meglepetés - párjával olyan nászajándékot adtak, amivel egy 13 éves álmot váltottak valóra. Tenerife - nászút.

Tenerifén többször megkönnyeztem a "csodát", melyet az élet ad. Eszembe jutott édesanyám, mikor a delfinek úszkáltak körülöttünk... - sosem mondta, ne álmodozz, hanem inkább imádkozott, hogy minden rendben legyen! Hálás vagyok, hogy ezeket megtanulhattam tőle.

Egy másik barátnőm pedig, egy 15 éve megrajzolt mintát alakított át tetoválássá. Anyum ezt is látta...

Volt még egy olyan mondata, ami mindig a fejemben kattog... - Mikor azt mondtam, hogy erdő mellé akarok költözni, azt mondta " Ő már nem költözik" - de van itt is elég fa. 

Van egy házikó erdővel... - ez már a közös álmunk a párommal - külön történet.

Kételkedik még valaki az égi segítségben, vagy az univerzum rendszerében? 

Akinek ennyi nem elég - mesélek, csak keressen meg!

Álmodd meg és engedd el...mikor itt az ideje megvalósul!